 |
Betűméret:  
|
 |
Gendzsi monogatari,
54 lapból álló album "Szekija" lapja
17. század vége – 18. század |
|
A Japán Gyűjtemény több mint 7000, többségében az Edo-kor (1603–1867) második feléből és a Meidzsi-korból (1868–1912) származó tárgyat tartalmaz. A gyűjtemény utazók és magángyűjtők kollekcióiból, illetve közgyűjteményekben őrzött tárgyak átadásával fokozatosan alakult ki, Felvinczi Takács Zoltánnak, a múzeum első igazgatójának meghatározó rendszerezésével. A japán tárgyak gyűjtői közül Xántus János, a múzeumalapító Hopp Ferenc, Szemere Attila, Wartha Vince, Vay Péter, valamint Fettick Ottó emelkedik ki.
A gyűjtemény legnagyobb tárgycsoportját alkotó sokszorosított grafikai anyag közel 2000 darabot tartalmaz. A fametszetek, bár nem képviselik az összes jellemző iskolát és művészt, mégis viszonylag tág korszakhatárokat fognak át, legtöbbjük az Utagava-iskola munkái közé sorolható. A metszetek többsége az Edo-kor végére keltezhető, de számos Meidzsi-kori nyomattal is rendelkezünk. Itt említendő az igen változatos tematikát felvonultató, több mint 200 fametszetes könyv is, melyek zöme az Edo-korból származik. A közel 400 darabos kakemono (tekercsképfestmény) gyűjtemény nagy része szintén az Edo-kor végére datálható, számos neves darab másolata is része a tárgycsoportnak. Ritka kivétel néhány korábbi, főként buddhista tematikájú festmény és a kevés Edo-kor eleji tusfestmény. A Kanó-iskolát főként későbbi művészek képviselik, a festmények nagyobb része azonban kevéssé ismert nanga ("déli festészeti iskola", az írástudók festészete) művésztől származik.
A Múzeum gyűjteményének legkorábbra tehető tárgyai a buddhista szobrászat körébe tartoznak. Ugyancsak figyelemre méltó a főként 18. századi házioltár-gyűjtemény (zusi) is. A lakkgyűjtemény közelítőleg 900 darabot számlál. A tárgyak a japán lakkművesség szinte összes technikáját képviselik. Az Edo-kor második felét és a maki-e (aranyporral felszórt minta) díszítő eljárást főleg házassági kelengyekészletek darabjai, inrók (öv mögé csúsztatható lapos, többrekeszes orvosságos doboz), kardhüvelyek, írószeres készletek reprezentálják. A Meidzsi-korban a külföldiek számára készült lakktárgyak is szép számban megtalálhatóak a gyűjteményben, változatos formai, technikai és ikonográfiai csoportot alkotva.
A gyűjteményben több mint 500 necuke (apró plasztika, amely ellensúlyként orvosságos dobozok, dohányos szelencék övhöz rögzítését szolgálja) illusztrálja a műfaj típusainak és iskoláinak sokféleségét a 18. századtól kezdve. Külön csoportot alkotnak a japán kardtartozékok (kodógu) mestereinek különböző iskoláiból való tárgyak, továbbá kardok és fegyverek, valamint néhány páncél. A bronzművességet főként a Meidzsi-korban, a külföldiek számára készített kisebb szobrok, vázák, füstölőtartók jelenítik meg. Számos cloisonné tárgy, vázák, kisebb szobrok is gazdagítják a gyűjteményt.
A kerámiák közel 1000 darabja főként az exportra készült Arita-kerámiák közül került ki, nagy részük az Edo-kor második feléből való. Kisebb tárgycsoportot képviselnek az ugyancsak exportra készült Szacuma és Kiotó kerámiák.
A körülbelül 230 darabból álló textilminta-kollekció a japán textilszövési eljárások sokféleségéből és a motívumkincs gazdagságából nyújt ízelítőt.
Bincsik Mónika
 |
|
 |
|
 |
Vadász és vaddisznó
Necuke, 19. század eleje |
|
Kitagava Utamaro I.: Szerencseistenek
Fametszet, 1801–06 |
|
Raku teáscsésze Hotei jelképével
1833 |
|
 |
Okina maszk textilen
Maki-e lakkdoboz,
19. század második fele |
|
|
|
|
